• „Amint lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van.”

    "A Földről az égbe emelkedik, aztán ismét a Földre leszáll, a felső és az alsó erőket magába szívja. Az uralmat az egész világ fölött így nyered el.”

    Hermész Triszmegisztosz: Tabula Smaragdina

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
Bika
A nap a Bika jegyben
28 fok
Szűz
Hold a Szűz jegyben
21 fok
Dagadó hold (Gibbous)
Dagadó hold (Gibbous)
11 napos
Asztro Blog Asztrológia, horoszkóp, és ami mögötte van

Az asztrológia tulajdonképpen csillagtudomány, hiszen az asztron (csillag) és logosz (tudomány) szavakból tevődik össze. Azt mondhatjuk, hogy az ezoterikus tanok egyikeként célja a bolygók állásából egy adott időpontban bekövetkezett esemény (például a születés) sorsának és jellemzőinek, mozgatóinak minél pontosabb meghatározása, leírása. Az asztrológia tehát tapasztalati tudomány. Hosszú évezredek megfigyelései, tapasztalatai alapján alakultak ki a szabályok, szimbólumok.

Az asztrológia szimbólumrendszerként a bolygókat, csillagokat és csillagképeket használja. Az alapelv, hogy az égitestek helyzete valamilyen úton-módon megmutatja, jelzi a természeti jelenségeket, valamint az ember adottságait, jellemét és sorsát. Ezt fejezi ki Hermész Triszmegisztosz több ezer éves Smaragdtábla tétele, miszerint: „ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van”.
Az asztrológusok lényegében azt vizsgálják, hogyan éri Földünket egy bizonyos helyen és bizonyos időpillanatban az égitestek sugárzása. E szempontból meghatározó jelentőséggel bír a születés időpillanata, vagyis az az időminőség, ami az adott dolog, esemény, vagy személy megszületésekor fennállt adott helyen és időpillanatban.
Az asztrológiával kapcsolatban tehát érdemes megvizsgálni az időminőség fogalmát is. Az időminőség egy adott pillanatban jelen lévő, minket körülvevő, ható energiák összessége, egy adott földrajzi helyen. Ezen a ponton egy további fogalom is magyarázatra szolgál, ez pedig a hatóerő. Vajon hatnak ránk a bolygók, az égitestek, vagy valami másról van szó? Valójában ezt a fajta hatást nem érzékeljük, kivéve talán a Hold esetében, hiszen az ár-apály jelensége, vagy akár a teliholdas feszültségek, érzékenység, vagy az ilyenkor néha megszaporodó balesetek számának emelkedése mindenképpen azt jelzi, hogy valami hatás mégis csak van. A Hold és a többi égitest esetében is elmondható, hogy mozgásaikból tulajdonképpen a hatást olvassuk le és vetítjük át analógiásan például az emberi életre, működésre.
Bader György /www.pramana.hu/ asztrológus, pszichológus szavaival élve:
„A bolygómozgások azért alkalmasabbak a „lakmuszpapír” szerepére, mert rajtuk egzakt módon, tisztán mutatkozik meg a rendszert átható szervező elvek, transzcendens energiák hatása, míg az emberi, és biológiai szféra sokszínű működéséről sokkal nehezebben lennének leolvashatóak ugyanezek az effektusok. Vagyis, a bolygók valóban nem „csinálnak” semmit, azon kívül, hogy megbízható módon jeleznek, és ezeket a jelzéseket értelmezzük azután a horoszkóp segítségével az ember belső működése vonatkozásában.”
Ezen a ponton egy újabb kérdés merülhet fel, mi szerint mi is az a szimbolikus, analógiás gondolkodás. Erre az asztrológia egyik alapaxiómája (szintén Bader György szavait idézve) ad rövid és pontos választ, mi szerint: „Az egyetemes energiák, hatóerők a létezés minden szintjét átjárják, és köztük analógiás összefüggést teremtenek. Hatásuk tükröződik a bolygómozgásokon éppúgy, mint az emberi psziché működésén, vagy az energetikai folyamatokon, tárgyakon, flórán, faunán. Ez az alapja a szimbolikus – analógiás gondolkodásnak. Előbbiekből következően az energiák működését a bolygómozgásokon is nyomon lehet követni: a szimbolikus – analógiás gondolkodás segítségével a bolygómozgásokról leolvasott energetikai hatásokat átvetítjük az emberi életre, és a személyiség – működés vonatkozásában értelmezzük azokat”.
A horoszkóp, más szóval órakép, az asztrológia vizuális megjelenési formája (tulajdonképpen tehát pillantás az órába). Egy adott pillanatban, egy adott helyen az égbolt vázlatos rajza, természetesen a földről nézve. A viszonyítási pont az ember, akit e szempontból a horoszkóp közepén állva képzelhetünk el. Olyan ez, mintha az ember születése helyén és pillanatában (talán amikor először vesz levegőt, vagy sír fel) az égre feltekintve rögzítené magában a fölötte látottakat. A horoszkóp így az égi állások alapján egy energetikai lenyomatot mutat, amiben azonban nincs benne a különféle megélések szintje és a szabad akarat sem. Ezek hozzák létre azt az egyediséget, azt a hihetetlen nagyszámú különbözőséget, amik még az azonos helyen és időben születetteket is olyan mássá tehetik.

Írtam még a kezdetekben......